Sokszor azt hallom, hogy a nem hagyományos fejlődésű gyermekekhez szüleik jobban ragaszkodnak, mint az épekhez. Olvastam is, személyesen érintettől is hallottam.
Néha úgy érzem, sok ember úgy van a származásával, ahogy én nem. Mégpedig... Főleg a fejlődő meg felzárkózó országok esetében olyanok a pl. magyarok vagy más hasonló államból jövők, mint az anyuka, aki a sérült gyermekét még jobban szereti, mint más anya a saját ép gyermekét. Így fordul át a szégyellés? Védekezés? Evolúciós védekező mechanizmus a kipusztulók megvédésére? Mittomén...
Azt viszont tapasztalom, hogy a büszkeség a szeretet egyik legnagyobb ellenfele. Majd pár sort erről is írok vmikor, ez maradjon emlékeztetőnek.
