Örülök, hogy nem találok szánalmas számokat. Tagadhatom az önsajnálatot. Vagy már elsekélyesedtek a lehetőseégeim. És talán az alapom sem megfelelő rá. Legalábbis nem a konvencionális értelemben.
Mert meglátni egy lányt és megszeretni? Klisé. Idiótának lenni előtte? Klisé. Emiatt berúgni és méginkább annak lenni? Klisé. Erre nem emlékezni majd rádöbbenni, hogy milyen voltál majd még hülyébbnek lenni. Aki akarja, aszerint ez is az. És így tovább.
Szám mégsincs rá. Hiba. Nekem meg hiányzik a számot hallgatva nyavajgás-bármennyire is ujjong a racionális felem.Hiányzik a klisé (biztonság vagy mittomén). Ha klisé ha nem. Ha a szerelem teljes, legyen az összeroskadás is az. Persze lehet, hogy így (is) páratlan…
