Amikor kicsit így vagy úgy kirugaszkodom-kilökődöm a dolgok folyásából, előbb-utóbb mindig oda jutok, h rossz helyen járok. Ez természetesen általában menekülő gondolat az éppen aktuális rabszolga-rendszerű kötelességeim legégetőbb határidői teljesítése kapujában, de a lényeg a létük. Lustaság vagy félelelem? Mindenesetre klisé. Viszont ezzel a jelszóval mindig el lehet kerülni a legnagyobb/legfontosabb/mindenképp leginkább megválaszolásra váró kérdések napirendre vételét. Olyan, mint a „már megint veszekedsz” vagy a hangnem és nem a tartalom kizárólagos bírálása& hasonló kifogások, pl. a „megmondtam, h erről enm akarok beszélni”. Ezek olyan bevett szófordulatok (ha úgy tetszik, klisék)amikkel kapcsolatban megszoktuk, hogy engedelmeskedünk nekik, lehajtjuk a fejünket és gyors önvizsgálatot tartunk „Baszki, milyen hülye vagyok, igaza van…” Pedig kurvára nincs igaza. Jól funkcionáló fasisztaként alkalmazza a saját dogmarendszerét. Szóval visszatérve a kezdőponthoz: most így később vagy soha…