Dejame Vivir Verdades
La Verdad De Tus Miradas
La De Tus Apasionadas
Promesas De Tu Eternidadas
Y Entre Tus Eternidadas
La Doble Verdad Querida
Con Que Llaman A La Vida
Tus Dos Palmas Amoradas
Cuando Estrechan Perezosas
Mi Mano Desfallecida
(Una poema de Gerardo Diego Glosa)
Láttál te már valaha bogarat a sarokban? Vagy jégcsapot lerázni egy törött autóra? Ahogy a zsírpapír zörgedezik egy néni levetett hajhálóján? A csattogást cseppeknek, a cseppeket csattoknak, a csattokat... tasliknak, a taslikat hapsiknak, a hapsikat tapsiknak... kókusznak... Nem akarom álmomban átölelni a paplanom felesleges részét.
Szóval rég nem írtam. Nem csak ide, de amúgy sem. "Verset" speciel azóta amióta ellenálltam a taníttatásnak, szal. 5-6 éve. Nekiültem tanulni, aztán eszembe jutott pár tök só sor, de mire elkezdtem írni, más jött ki. Mivel enm akarom, hogy meghaljon a blog, kell vmi tartalom, szal. íme:
Ritmusban könnyebb lenne, de nem lenne kifejező
Skótkockás zsakettban csíborgörcs pipiskedő
Ünneprontó paraszt
Szóval ha az utcán mész és csak galambszínű
Fedél nélkül ami hazamegy veled fejedben
Ne keresd többet a faszod a nejemben
Szerelmes verset akartam gépelni
De csak két deci gecit tok egyszerre szétnyelni
Kedves bajtársam
Igénytelen lehetsz, de haszontalan
Sosetudod… Vidd el bebaszni egyszer
Unokahúgod
Idegőrlő lélekidegen lányok
pinájában tapicskolni
és agyalsz melyik franc is a Móni
Szóval találtam egy szerelmet magamnak
remélem neki is úgyahogy
és akkor itt hagyok pár évnyi sörcsapot
Azon kaptam magam, hogy az utóbbi fél évben újra lépten-nyomon „szerelmes” leszek. Ugyanakkor ezt leginkább pozitívan élem meg, fogház a fegyház helyett… Haverom persze erre szokás szerint azt mondaná „állatok vagyunk, kibaszott állatok”.
Hát istenem. Erősebb kutya… Én naponta más és más állatot zabálok meg, engem meg naponta más és más szerelem zabál fel.
Valami bölcs egyszer azt mondta, minden művész csak egy lenyomatot akar valójában hagyni az életben a gondolkodásmódjáról, hiába próbálja azt megjeleneíteni akárhány versben, dalban stb. Én nem vagyok az, azonban akárhogy is, de egy azonos fajból való nyomorult és az ars poeticám vhogy úgy hangzik vagy legalábbis arra próbálom sarkalni talán amgam is, hogy belássam, csak rajtam múlik… Határozottan. Céltudatosan. Antidemokratikusan. Disszonancia…
A szüleim mindig nyitva hagyják görbe/ vagy legalábbis sokáig húzódó estéim alkalmával a közös ajtót. Hallják, mikor érkezek haza. Mennyivel nyugodtabban aludnának, ha nem lennének itthon. Sokszor úgy érzem, én is nyugodtabban érnék haza. Amiről nem tudsz, az nem fáj. Ha semmit sem tudsz, semmi sem fáj. Talán néha a fájdalom lehetősége is boldogító…
Azt mondják a szerelemnél nincs boldogabb érzés. Szerintem a szerelemnél nincs szarabb érzés. Felelősség. Aggodalom. Kiszolgáltatottság. Tulajdonképp az egész küzdelem a fájdalom csökkentésére. Mint egy heroinista.
Fékek és egyensúlyok. De csak kanyarban fékezve dőlhet meg az egyensúlyod. Amúgy az egyenesben minél gyorsabban mész a biciklivel, annál kevésbé kell attól félned, hogy eldőlsz. Csak a lejtőn ne tekerj! Kanyarban lassítva meg csökken az élvezet. Nem érdemes. Forza! Vamos! A tandem még durvább. Pláne, ha mindkettejüknek van kormánya.
Egyedül ma nem tudok aludni. Becsukom a szemem, de az álmom orgazdaság áldozata.
un on uno unom innen-onnan Omán… lenyomták a torkán… online ormány rum-lime onán…
"Delfinek és fókák teljesítenek őrszolgálatot mostantól az Egyesült Államok hadseregének Washington állambeli tengerészeti támaszpontján.
A besorozott állatok feladata lesz riasztani, ha illetéktelenek túl közel úsznak a bázishoz. A haditengerészet a részleteket titokban tartja, de annyit elárult, hogy kevesebb mint húsz példányt vetnek be. Az állatokat megfelelő létesítményben helyezik el, amikor nincsenek szolgálatban.
Tengeri emlősök már korábban is csatlakoztak az amerikai hadsereghez, egy másik támaszponton, a Georgia állambeli King's Bay tengerészeti bázison éveken át használták őket őrszemként.
Hírek szerint a palackorrú delfinek és a kaliforniai oroszlánfókák már készen állnak a bevetésre."
Valahogy enm tudom elképzelni magam felnőttnek. Felnőtt... Már rég felnőttem. Mások ilyenkor már úton futnak... lesik, mikor milyen kanyar jön. Én még a cipőmet sem vettem fel. Pedig lökdösnek hátulról békésen... Lehet, h lőni kéne, mint szerencsétlen orosz katonákat...
Ma láttam a Vanília égboltot. Ajánlom magamnak. Amúgy jó film.
Percpercperc
"elméd lehet szolga is, vagy úr is
de többlet nem származik, nemo plus iuris
gyönge erőkkel mit befogadni képes
a jog szívkamráján a pitvar, asszem épp ez"
Sokszor azt hallom, hogy a nem hagyományos fejlődésű gyermekekhez szüleik jobban ragaszkodnak, mint az épekhez. Olvastam is, személyesen érintettől is hallottam.
Néha úgy érzem, sok ember úgy van a származásával, ahogy én nem. Mégpedig... Főleg a fejlődő meg felzárkózó országok esetében olyanok a pl. magyarok vagy más hasonló államból jövők, mint az anyuka, aki a sérült gyermekét még jobban szereti, mint más anya a saját ép gyermekét. Így fordul át a szégyellés? Védekezés? Evolúciós védekező mechanizmus a kipusztulók megvédésére? Mittomén...
Azt viszont tapasztalom, hogy a büszkeség a szeretet egyik legnagyobb ellenfele. Majd pár sort erről is írok vmikor, ez maradjon emlékeztetőnek.
Queremos paz
Queremos construir una vida mejor para nuestro pueblo
Independiente...
Bailad!
Mi ér többet? Az, hogy sok vagy az, hogy van?
Miért többet?
Más: https://www.youtube.com/watch?v=FvsSQn3YOwA
Rájöttem, mi az én bajom. Nem rég halt meg Popper Péter. No nem ez, csak ehhez kapcsolódik. Ennek apropóján sok gondolatát újra idézték stb. Valóban nagyszerű ember lehetett, egy-két előadásán én is voltam, apámat tanította is, és bár ő annyira nem rajong a pszichológusokért, ő sem mondott róla rosszat.
Lényeg: azt mondta (tartalmilag idézem) hogy az ember akkor tud igazán boldog életet élni, ha minden korszakát a maga teljességében megéli, kiélvezi. Na ez nekem nem volt meg gimiben. Azért remélem, nem rekedtem meg ott minden tekintetben, de azt mindenképpen érzem, h attól többet vártam és az egyetem sem tudta pótolni.
Tenni vagy nem tenni? Tenni azt vagy tenni helyette? Magadtól vagy kényszerből? Belejössz vagy belehalsz? Tanulsz belőle vagy fogadkozol?
Fasz vagy. Irtózatosan. Bevallod? Végülis tök mindegy. Eredményfelelősség.
Felelősség? Jajj, az kérem nálunk nincs! Mert a szocializáció nem olyan volt. Alul van tudják. Ott történt. Meg már régen el van rontva és ehhez évtizedek kellenek. Idő kell. Több! Kell! Mégtöbb kell!
El van rontva? Kérem! Így nem szép fogalmazni! Olyan szép ez a nyelv. Dehát a szocializáció! Meg van írva…
Természetesen mindenhatóak vagyunk. Valahol mindenki így gondolkozik alapbeállításban magáról. Ennek lehet alátámasztása az is, hogy így kinyilatkoztatunk. Lazán. Meg persze az általánosításnak az, hogy az első egy-két mondat az olvasónak sem volt idegen, mert lazán szokott ő is így isteneset játszani. Ha meg már ott belekötött, akkor méginkább, hisz kapásból az ismeretlennél is tökéletesebbnek gondolta saját elképzeléseit.
Szeretek így leülni és csak fosni a szót. Tulajdonképpen ez is tekinthető egyfajta önismereti tréningnek. Most így leckeírás közben -ami teljességgel felesleges ezért tízszer annyi idő alatt csinálom meg, mint lehetne- azon filózok, hogy mennyire más tudni és más megtapasztalni, kézzelfoghatóságában érezni és megtapinthatóságában testközelből nem csak tudni, de magunk előtt látni elképzeléseink megvalósulását. Olyan amilyennek elképzelted és mégis sokkal szebb. Valahogy tudjuk, hogy nem elég annyi, bármikor megtehetjük. Néha egy szalvéta kettéhajtása is pillanatnyi személyes diadalként élhető meg halandóságunk felett…
Egyszerre vagyok kamasz, kapunyitó, kapuzáró, öreg és bomló.
Közben "villámlik-mennydörög".
Kitartó kör, Kitartó O, kb kör, k egész, k kör, OO, egymás mellett, soha 2, egymás nélkül, - -, ugyanaz? Kivonás, nincs nincs, plusz, +, ellentét, metszés, max. egy pontban, soha többé, soha nem találkozó, örökké, genny, női mell (lásd fenn) ésamúgy ???
- Saaaaaanyi!
- A monopólium!
- A boldog!
- A Napkirály!
- A lelki szegény!
- A szabad!
- Isten!
- ...
És ahogy így ezeket nézem, mind-mind igaz lehet és talán mind ugyanaz is... Csak leszek-e valamelyik?
;)
Az én szerelmem kételkedik, az én szerelmem gyűlöl, hitetlen, tagad, fél, bátortalan, bizalmatlan, erőtlen, szívós, akaratlanul szándékos, félpár zokni, semmirekellő, gyámoltalanul gyalázatoks, jámbor és tapad, egyedüli, szótlan és teli, elhagyott kutya, üres és közhelyes, kifejezetlen és közömbös, nem vonzó de vonzódó, gyűlölő és szeretetre vágyó. Az én szerelmem utálni való és általam a leginkább elutasított. Félelmetes szerelmesnek lennem. A rossz koncentrációja. Mert viszonzatlan. Ha nam az lenne, ez mind az azon kívülállókra lenne igaz. Igaz. Igaznak igaz.
Örülök, hogy nem találok szánalmas számokat. Tagadhatom az önsajnálatot. Vagy már elsekélyesedtek a lehetőseégeim. És talán az alapom sem megfelelő rá. Legalábbis nem a konvencionális értelemben.
Mert meglátni egy lányt és megszeretni? Klisé. Idiótának lenni előtte? Klisé. Emiatt berúgni és méginkább annak lenni? Klisé. Erre nem emlékezni majd rádöbbenni, hogy milyen voltál majd még hülyébbnek lenni. Aki akarja, aszerint ez is az. És így tovább.
Szám mégsincs rá. Hiba. Nekem meg hiányzik a számot hallgatva nyavajgás-bármennyire is ujjong a racionális felem.Hiányzik a klisé (biztonság vagy mittomén). Ha klisé ha nem. Ha a szerelem teljes, legyen az összeroskadás is az. Persze lehet, hogy így (is) páratlan…
Az év lúzerének megvolt a kis magyar wellness (szarás-zuhany-recska).
Tudok élni...
Utána mindig fáj a fejem. Most nem is emlékeztem. Arra, ami a legfontosabb lett volna. Saját magamat aláztam meg. Meg persze őt is. De a szerelem is sokszor olyan, hogy ő van neked. Ő van miattad, bármilyen önzőnek is tűnik, úgyis így igaz. És nem jó, mert nem vagyok perverz. Annak kéne lennem és akkor normálisan viselkednék? Már amennyire a szerelem engedi, hogy az legyél... Majd kiszárad.
Amikor elutazom, kicsit mindig olyan visszacsöppenni, mint amilyen a halottnak lehet visszatérni. No nem, mint az Alien II-ben ahogy Ripley felébred, mert neki már nincsenek ismerősei (friss élmény). Minden megy tovább, apránként és rezignáltan változik. Környezet& emberek. És amiről azt hitted, elképzelhgetetlen nélküled, nagyon is működőképes. Levesz & fokoz felelősséget.
Józanul kéne küzdeni.
Két nap múlva vége az év első vészkorszakának. De ha a vége jó, akkor összességében úgy tűnik, tűrhető volt. Aztán síelés. Érdekes lesz... És kész:). Nehéz virágnyelven beszélni...
Legyek tenger a dolgok mögött, azok felett, nekik kedvesen.
(Tökre megnézném az ausztrál házat az állatkertben!)
Hangulatomhoz egy kedvenc: https://www.youtube.com/watch?v=NmG0sPyZJBg
Az alkotáshoz merészség kell, nem pénz. Magunkkal szemben, másokat ignorálva. De hogy tegyem magam merésszé? Vagy lehet, hogy csak elég keménynek kell lennem ahhoz, hogy bátornak mutassam és képzeljem magam... A kemény elvégre úgyis több.
Unom már az élősködést.
Rendszerint a naplóim 2 hétig bírták. A rendszeresség tehát nálam ennyi idő után enm áll be. Még nem bízhatom el magam.
Kornis Mihály egyszer azt mondta, naponta 8 órát ír és abból fél óra maximum az, ami alatt olyan anyag terem, mely megőrzésre érdemes, vélhetően valami értéket tartalmaz. Persze gyenge ürügy-értéket teremteni pedig nem célom, bár nem megvetendő melléktermék, mégis irreálisnak tűnő-mindenesetre úgy látom, olyankor is fogok írni, ha egyszerűen nem utálom a gondolatot és van rá lehetőségem.
10/7-szer a legjobb ötletek félálomban jutnak eszembe és ezekből 20/19-szer lusta vagyok felkelnia lejegyzéshez. Ha még le is írom, akkor is olyan címszavakkal, amik általában nem alkalmasak arra, hogy felidézzem késbbi éber állapotomban, mire is gondoltam. Lényeg a lényeg, ritká vagyok ilyenkor gép előtt. Szóval írok, aztán statisztikailag akad néha hal a hálóban, amit majd egyszer szívesen olvasok vissza.
Amúgy felpróbáltam a "családi-örökség" sígatyát, ami érthetően egy éve volt rajtam utoljára és úgy jártam, ahogy a hagyományok szerint csak nők járhatnak. Tagadhatatlanul kihíztam. Úgy nekifeszül a hasam az elülső részének, hogy határozottan biztonságban érzi magát, mint a fal mögé tapadó katona vagy Kőhalmi Zoltán laposemberkéje... Olyan vagyok, mint Kevin Federline, csak az a rész hiányzik, ami a csajozás terét illeti. Persze amennyivel kisebb a pocakom, annyival voltak szarabb nőim. A kérdés most már csak ott vetődik fel, hogy a mérték meghatározásánál melyik oldalon legyek hiú...
